Az animációs filmművészet végét jelenti a mesterséges intelligencia? A Ghibli-trendről

–

Ghibli-láz: ártalmatlan trend vagy szög a művészet koporsójába?

Az OpenAI nemrég megjelent, új képgeneráló eszköze, a GPT-4o pár hónapja lehetővé tette, hogy bárki feltölthesse saját fényképét, és néhány másodperc múlva visszakapja azt egy Ghibli-animáció stílusában. A ghiblifikáció jelensége március végén robbant be, és pár nap alatt olyan népszerűvé vált, hogy még a Fehér Ház is Ghibli-stílusú képeket osztott meg a hivatalos csatornáin, de a McDonald’s is beállt a trendbe, és ilyen stílusú képekkel hirdetett.

Bár a trend már lecsengőben van, Magyarországot sem kerülte el, főként a személyes közösségimédia-profilokon és a mémkultúrában jelent meg. Magyar politikusok, tévéből ismert arcok, kultikus magyar mémek és ismert médiapillanatok tűntek fel Ghibli-stílusban újraalkotott képeken, szatirikus kontextusban. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hayao Miyazaki (@hayao.miyazaki.ghibli) által megosztott bejegyzés

A trend sokak számára több etikai, szerzői jogi és adatvédelmi aggályt is felvetett, ezek közül a leghangsúlyosabb az volt, hogy szembemegy a Studio Ghibli szellemiségével, ami az kézzel készült munka fontosságát és értékét hirdeti. 

A Studio Ghibli és társalapítója, Mijazaki Hajao neve egybeforrt az aprólékosan megalkotott képi világgal, a természetközpontú történetekkel és a kézzel rajzolt, egyedi animációkkal. 

A Studio Ghibli kézzel rajzolt animáció iránti elkötelezettsége az emberi érzelmek és tapasztalatok mély megértésén alapul. Alkotásaik mindig is a lélekkel teli, lassú, kézi munkáról szóltak, egy-egy film elkészítése hosszú évek munkájába került.

Ezzel szemben a mesterséges intelligencia képgeneráló programa olyan, mint egy gyár, amely másodpercek alatt, fék nélkül ontja a látszólag művészi képeket.

Mijazaki elutasító véleménnyel volt már évekkel ezelőtt is a digitális animációról, különösen az AI által generált művészetről. Egy sokat idézett jelenetben, amely a The Kingdom of Dreams and Madness című dokumentumfilmben is szerepel, Mijazaki keményen bírálta az AI-fejlesztőket, miután bemutattak neki egy kísérleti animációt. A bemutató után így reagált:

„Határozottan úgy érzem, hogy ez sértés magára az életre nézve. Mélységesen megbántott. Nem akarok egy olyan világban élni, ahol az emberek ilyesmit természetesnek gondolnak. Egyáltalán nem gondolom, hogy ez művészet.”

Mijazaki kritikája arra is kiterjedt, hogy az AI által generált mozgásokból hiányzik az emberi fájdalom és érzékenység megértése. Ezzel hangsúlyozta, hogy az ilyen technológiák alkotói nem értik az emberi szenvedést. ​Szerinte az animáció lényege az emberi kéz és lélek munkája, ő maga is arról híres, hogy minden egyes képkockát kézzel rajzol, nemcsak esztétikai okokból, hanem morális elkötelezettségből is. A technológia túlburjánzását, különösen az automatizált, érzelemmentes alkotásokat, veszélyesnek és lelketlennek tartja. 

A mesterséges intelligencia képgenerátorainak használata egy művész személyes stílusának lemásolására közvetlenül ellentétes a Studio Ghibli szellemiségével. Sok művész és rajongó szerint ez a trend leértékeli egy olyan animációs stúdió gondosan ápolt hitvallását és esztétikáját, amely a kétkezi művészet iránti elkötelezettségéről ismert, valamint aláássa a művészetének értékét, hiszen hiányzik belőlük az az emberi kreativitás és érzelmi mélység, amely a stúdió alkotásait egyedülállóvá teszi. 

A ghiblifikáció problémás lehet, de nem szerencsés ezt általánosan rávetíteni az AI-használatra 

Az etikai aggályok mellett kérdések merülnek fel a szerzői jogokkal kapcsolatban is: sérti-e ez a trend a Studio Ghibli szerzői jogait, amikor az AI engedély nélkül másolja le az egyedi stílust? A Studio Ghibli ugyanis nem járult hozzá ahhoz, hogy AI-modellek az ő művészetük alapján generáljanak új képeket. Mivel az AI valószínűleg a Ghibli-filmekből vagy azok képkockáiból tanulhatott, felvetődik a kérdés, hogy már maga a tanítási folyamat is sértette a szerzői jogokat.

Bár a Ghibli-képek gyártása során az AI nem másolja le egy az egyben a stúdió konkrét alkotásait, csak a stílusjegyeket, színvilágot, hangulatot és karaktertípusokat utánozza, mégis kérdéses, hogy ez mennyiben tekinthető jogsértésnek. Önmagában egy művész stílusa nem esik szerzői jogi védelem alá, ha egy AI-program olyan mértékben utánoz egy ismert stílust, hogy az könnyen felismerhetővé válik, már jogi alapja lehet a védjegyszerű megjelenés, azaz a trade dress megsértésének.

A jelenlegi jogi szabályozás nehezen tart lépést az olyan új technológiákkal, mint a generatív mesterséges intelligencia. A Ghibli-stílusú trend tehát egyfajta jogi szürkezónában mozog, miközben etikai és kulturális kérdéseket is felvet, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a stílus eredeti megalkotói elutasítják ezt a fajta felhasználást.

Még ha jogilag nem is bizonyítható egyértelmű szabálysértés, sokan morális szempontból problémásnak tartják, hogy egy hosszú évek alatt, kézzel és lélekkel kialakított stílust algoritmusok másolnak le, és állítanak tömeggyártásra.

Nem árt azonban kicsit távolabbról megvizsgálni a mesterséges intelligencia és a művészet kapcsolatát, ugyanis nem fekete-fehér a kérdés, és ez az aggályos trend nem vetíthető rá általánosan a mesterségesintelligencia-használatra. Az AI-nak rengeteg más funkciója is van, amely sem etikai sem jogi határokat nem sért, és felhasználható művészeti projektek kapcsán is.

„Az AI olyan, mint egy újfajta ecset, ami mást tud, mint a korábbiak” 

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a mesterséges intelligencia önmagában valóban ekkora fenyegetést jelent-e a művészetre nézve, vagy épp ellenkezőleg: akár új távlatokat is nyithat az alkotók számára. Csáki László, dokumentum- és animációs filmrendező, képzőművést, a Budapesti Metropolitan Egyetem animáció szakának oktatója, a Kék Pelikan című sokszorosan díjazott, egész estés animációs dokumentumfilm – olvassátok el róla Fiala Borcsa írását – rendezője segített komplexebb képet kapni a mesterséges intelligencia hatásáról az animációs filmkészítésre.

Csáki nem látja annyira borúsan a mesterséges intelligencia és a művészet viszonyát. Kifejti, hogy bár az analóg, kézi technikákat, és az alkotói döntéseket nem képes helyettesíteni az AI, mára már az animációkészítés több munkafolyamatába is bevonható kisebb-nagyobb mértékben, és okosan használva sok szempontból igenis segítségére lehet az alkotónak. Így a mesterséges intelligenciát inkább egy új eszköznek tekinti: „olyan, mintha kapnánk egy újfajta ecsetet, ami mást tud, mint a korábbiak”. Csáki már csak ezért sem tartja megalapozottnak azt a gyakran hangoztatott vészjóslatot, miszerint a mesterséges intelligencia el fogja venni a művészek munkáját. Szerinte inkább kiegészíti, segíti az alkotói folyamatokat, ha megfelelően alkalmazzák, de helyettesíteni nem fogja és nem is tudná.

„A film mint művészeti ág túl összetett ahhoz, hogy teljes egészében átvegye az alkotó helyét a mesterséges intelligencia, hiszen egy film létrejötte emberi döntések sorozata” – mondja. Hozzáteszi, hogy a szakmában milliónyi összetett döntést kell meghozni, amelyeket csak az emberi kreativitás, illetve a véletlenek szerepe tud hitelesen alakítani. „Ezeket a döntéseket eszem ágában sincs rábízni másra, pláne nem a mesterséges intelligenciára” – hangsúlyozza.

Csáki a döntések és a véletlen szerepét különösen fontosnak tartja az alkotási folyamatban: előfordul, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy az alkotó tervezte, és egy váratlan fordulat, egy véletlen változás új, izgalmas irányba mozdíthatja el a folyamatot. Ez az emberi kreativitás egyedi jellemzője, amit a mesterséges intelligencia nem tud reprodukálni,

hiszen az AI alapvetően meglévő adatok újrakombinálására képes, de a véletlen okozta új irányokat nem tudja kezelni. Azt is fontos figyelembe venni, hogy az AI már meglévő, emberek által létrehozott forrásokból, mintákból, adatokból dolgozik, nem képes önállóan alkotni, létrehozni valami egészen újat. Így az alkotófolyamat emberi részét sem tudja helyettesíteni.

Ugyanakkor Csáki kiemeli, hogy okosan és mértékkel használva, a mesterséges intelligencia hasznára válhat az alkotóknak bizonyos munkafázisoknál. Például az AI gyors és célzott kereséseket tesz lehetővé, ami jelentősen felgyorsíthatja a tervezés egyes fázisait. A kép- és hangminőség javításában is nagyon hatékonynak látja, valamint kiemeli azt is, hogy jelentősen felgyorsíthatja a gyártási időt és például az alacsonyabb költségvetésű filmek esetében különösen hasznos lehetnek a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségek. Hozzáteszi, hogy ötletelésre is nagyon jól használható, nagyszerű inspirációs forrássá válhat. 

Csáki hangsúlyozza az etikus és megfontolt használat fontosságát: a mesterséges intelligenciát nem ajánlatos „ész nélkül ráengedni” mindenre. Az inspirációs alapot, amit az AI nyújt, tovább kell gondolni, felül kell bírálni, és a kreatív döntések súlyát nem szabad, de nem is lehet a gépre bízni, ahogyan sok más fontos részlet esetében is elengedhetetlen az alkotó jelenléte, döntései.

A jellegzetes animációs stílusjegyek lemásolását, azok alapján való generálást például semmiképp sem adná a mesterséges intelligencia kezébe, ugyanis számára fontos, hogy személyesen dolgozzon a művön, és nem akarja „megúszni”, programokkal elvégeztetni a kreatív munkát. „A kézzel végzett alkotás öröme és értéke pótolhatatlan” – mondja. Nem mellesleg a minőség is egészen más, ha ilyen fontos alkotói feladatot a mesterséges intelligenciára bíznak. Elmeséli, hogy a Kék Pelikan készítésének utolsó időszakában, amikor megjelentek a képgeneráló AI-programok, felmerült annak a lehetősége, hogy „megtanítsa” ezeket a programokat a saját stílusára, de Csáki ezt kategorikusan elutasította. 

A Ghibli-stílusú AI-generált képek elterjedése kapcsán Csáki kifejti, hogy a mesterséges intelligencia által létrehozott képek problémája nem annyira új keletű, mint gondolnánk: amióta létezik képzőművészet, azóta jelen van a másolás és a hamisítás, a replikák terjedésének jelensége.

Ez a jelenség viszont egy hozzáértő szem számára könnyen felismerhető volt mindig is, így az AI-generált alkotások esetében sem lehet könnyű összekeverni az eredetit a replikával.

Csáki hozzáteszi, hogy nemrég Japánban járt, ahol ellátogatott a Ghibli Múzeumba is. Itt élőben is láthatta, hogy a stúdióban minden munkafolyamatot kézzel, analóg módon végeznek, a hátterek festésétől az animációk készítéséig. Ez a tapasztalat is alátámasztja számára, hogy az alkotói folyamatokat nem lehet teljes mértékben gépi útra terelni: a kézzel készített munkák más minőséget képviselnek, és ezt a fajta analóg jelleget, és ennek az értékét nem tudja helyettesíteni semmiféle képgeneráló AI-program. 

Az animációs filmrendező arról is beszélt, hogy egyre inkább megfigyelhető az a tendencia, hogy a szakmában különféle munkafolyamatokba bevonják a mesterséges intelligenciát, mivel az érdemben képes támogatni az alkotók munkáját. Csáki László sem zárja ki, hogy a jövőben bizonyos részeknél ő maga is él majd ezzel a lehetőséggel. Ugyanakkor elutasítja azt az elképzelést, hogy a mesterséges intelligencia elértéktelenítené az emberi alkotást vagy veszélyt jelentene a művészeti szakmára. Mint mondja: „Azt, hogy valami eredeti és az én szellemi termékem, azt nem fogja tudni felülbírálni.”

Nincs új a nap alatt az AI esetében sem

Az internetet már jó ideje elárasztották mesterséges intelligencia által generált képek, vizuális tartalmak, de nevezhetjük-e az AI-gyártotta képeket művészetnek? Ahogyan Csáki László is említette,

a generatív AI nem alkot, hanem csak újrakombinál: meglévő emberi munkákból, művészeti alkotásokból emel ki mintákat, amelyeket aztán új formában rak össze, de a sémákat, az alapanyagot emberi alkotások adják.

Ebben a folyamatban elmosódnak az eredetiség határai, a gépi logika pedig képtelen visszaadni azt az egyediséget és emberi érzékenységet, ami a művészet lényegét adja. 

A mesterséges intelligencia úgy működik, mint egyfajta digitális kollektív tudattalan: végigelemzi a meglévő műveket, hogy azok alapján új képeket hozzon létre. Minden AI-kép alapja egy élő ember ötletére, gondolatára vagy stílusára épül, így valójában nincs benne semmi új. Egyetlen ötlet sem eredeti, minden kép, amit az AI gyárt nekünk, annak részeit, mintáját vagy stílusát már megalkotta valaha egy ember. Így feltehetőleg a művészek munkáját sem tudja elvenni, hiszen az emberi alkotást, valami újnak a teremtését nem tudja helyettesíteni.

Bár a ghiblifikáció kétségkívül több szempontból is aggályos lehet, nem szerencsés ezt a trendet összemosni általánosan a mesterséges intelligencia egészével. A másolás ugyanis csupán egyetlen funkció a mesterséges intelligencia ezernyi lehetősége közül, ezek között pedig számos olyan akad, amely etikus keretek között kifejezetten segítheti, gyorsíthatja a művészek és rendezők munkafolyamatait. A teljes elutasítás helyett érdemesebb (segéd)eszközként tekinteni az AI-ra, amely nem helyettesíti az alkotót, hanem – tudatos és célzott használat mellett – segíti kreatív folyamatokban.

Nagy Krisztina